<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Egy nem minden napi történet</provider_name><provider_url>https://abc1234.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Gaia</author_name><author_url>https://abc1234.cafeblog.hu/author/gaia/</author_url><title></title><html>Az életem utolsó 10 éve különösen stresszes volt. Föleg az egészségem sínylette meg a dolgot. Szereztem rgy krónikus betegséget, amit jelenleg gyógyithatatlannak tartanak és igen sok fizikai fájdalommal jár. A változókor sem volt kegyes hozzám. A szorongás elhatalmasodott bennem, gyógyszerek kellettek, hogy dolgozni, élni tudjak.

a gyerekek felnöttek, élik az életüket. Férjemmel kezdtünk eltávolodni egymástól. Legalábbis én igy gondolom.

Modern idöket élünk. Az internet segítségével megszüntek a távolságok. Új barátokra találtam otthon, Magyarországon és megtalâltam sok régit. Ezt a fiút a gimnáziumból már próbáltam sokszor mEgtalálni. Miért is? Kíváncsi voltam mi lett vele? Hogy van? Hol van? Vagy kimondatlanul éreztem, hogy van befejezetlen ügyünk? Nem sikerült megtalâlni, talán mert elég hétköznapi neve van és nem volt türelmem végig böngészni öket.

Aztán egy nap megint keresö hangulatban voltam. Beírtam a nevét. Ö jött fel elöször, azonnal megismertem, pedig 34 éve nem láttam. Amennyit láttam a profiljából bizonyossá tette, hogy valóban ö az. Azonnal bejelöltem.

Ami ezután jött, minden képzeletem felül múlt.</html><type>rich</type></oembed>